“Egyedi módon tapasztalunk és választunk ki a figyelmünkkel minket érdeklő dolgokat, egyedi az, ahogy rendezünk, a tetteinkben folyamatosan megnyilvánítjuk az egyediségünket, a figyelmünk által egyedi módon tudunk a saját életünkkel is kapcsolatba kerülni – elmondhatjuk, hogy minden megmozdulásunk arról szól, hogy az egyediségünk és a valóság kapcsolatba kerülhessen egymással. Ez az a motiváció, az a hajtóerő, ami mindenkit mozgat: tapasztalni az egyediségünket, kapcsolatba kerülni a figyelem által az egyediségünkkel és megnyilvánítani azt a valóságban. A fejlődés az útja annak, hogy a bennünk lévő egyedi és a valóság folyamatosan kapcsolódjon egymással.”
Török-Szabó Balázs: A fejlődéspraktika
(2.2.2.2. Az egyediség– 115. o.)