“Egyedi módon tapasztalunk és választunk ki a figyelmünkkel
minket érdeklő dolgokat, egyedi az, ahogy rendezünk, a tetteinkben
folyamatosan megnyilvánítjuk az egyediségünket, a figyelmünk által
egyedi módon tudunk a saját életünkkel is kapcsolatba kerülni –
elmondhatjuk, hogy minden megmozdulásunk arról szól, hogy az
egyediségünk és a valóság kapcsolatba kerülhessen egymással. Ez az a
motiváció, az a hajtóerő, ami mindenkit mozgat: tapasztalni az
egyediségünket, kapcsolatba kerülni a figyelem által az
egyediségünkkel és megnyilvánítani azt a valóságban. A fejlődés az
útja annak, hogy a bennünk lévő egyedi és a valóság folyamatosan
kapcsolódjon egymással.”
Török-Szabó Balázs: A fejlődéspraktika
(2.2.2.2. Az egyediség– 115. o.)
(2.2.2.2. Az egyediség– 115. o.)