“Hogyan lehetséges az, hogy ha a fejlődésre való törekvés ott van bennünk, és úgy
tűnik,
hogy az természetes, mégsem törekszünk folyamatosan a fejlődésre?
Hogyan találhatjuk meg a motivációt, ha elveszítjük? „Miért fejlődnék egyáltalán?” A téma
vizsgálata során megfigyelhető volt, hogy sokan ezt a kérdést teszik fel, ha szóba kerül a
fejlődés lehetősége. Sokan nem látják, miért kellene foglalkozniuk a fejlődés kérdésével,
nem
hozzák kapcsolatba a saját maguk által megélt problémákat a fejlődéssel. További
megfigyelés,
hogy felnőttkorban a fejlődésre való igényt mintha sokkal nehezebb lenne megtalálni, mint
gyermekként. Egy bizonyos kor elérése után a természetes késztetés mintha megállna,
abbamaradna,
elfogyna – ezzel együtt pedig a fent említett tünetekből egyre többet tapasztalunk. Sőt, az
is
előfordul, hogy épp ezekre a tünetekre, vagy épp ezek kezelésére hivatkozva nem foglalkozunk
a
fejlődéssel. (Pl. „nem érek rá ezzel foglalkozni, mert túl sok a feladatom, fontosabb dolgom
van
ennél, túl stresszes az életem.”) A felnőttek fejlesztése, önfejlesztése éppen ezért
legtöbbször
nehézségekbe ütközik.”
Török-Szabó Balázs: A fejlődéspraktika
(2.1.0. A FEJLŐDÉS: FOLYAMAT – 68. o.)
(2.1.0. A FEJLŐDÉS: FOLYAMAT – 68. o.)