” A tudatosság egyensúlyát úgy lehet elképzelni, mint egy mérleget, amelynek egyik serpenyőjében az önállóság, a másikban a rendezettség van.”

“Ha a mérleg mindkét serpenyőjében egyforma mennyiségű a súly, az azt jelenti, hogy a valósággal is összhangban lévő rendezettségre törekszünk, és a saját egyediségünket ugyanilyen mértékben vesszük figyelembe. Ez az egyensúly a tudatosság. Ha a mérleg bármelyik irányba elmozdul, a valósággal való kapcsolatunk sérül.”

“Ha az önállóság oldalán több a súly – vagyis nagyobb hangsúlyt fektetünk a saját elképzeléseinkre, a képzeletünkre, mint a valóságra –, a mérleg szintén elbillen. Ezt a visszajelzésektől, a minősítésétől függően önkényként vagy magányként élhetjük meg. ”

 

Török-Szabó Balázs: A fejlődéspraktika
(1.2.1.3. Az önállóság és a rendezettség egyensúlya – 51. o.)